meditációról gyerekeknek - Totó rendet rak a kobakjában

Ebben az epizódban elutazunk a kobakunkba, és megnézzük kicsit közelebbről, hogyan is működnek a gondolataink, hogy telik egy napunk és hogyan telik meg a fejünk annyi sok gondolattal a nap végére.

Persze mesét is hozok, aminek az a címe: Totó rendet rak a kobakjában.

A mese

Reggel 6 óra volt, Totó még álmosan dörzsölgette a szemeit az ágyában. Korábban ébredt, mint szokott, és bár még kótyagos volt a feje, alig várta, hogy elmesélje valakinek mit álmodott. Vett egy mély levegőt, mert tudta, hogy a takarón túl minden hűvös még, majd gyorsan kiugrott az ágyból, és átszaladt a szomszéd szobába. Totó apukája békésen szuszogott a szülői ágyban, de anyukája már fent volt, és az ágy túlsó szélén üldögélt csukott szemmel. Totó odament hozzá.

Anya! Jó reggelt! Felébredtem. Te mit csinálsz?

Szia Kincsem, neked is jó reggelt! Éppen rendet rakok - válaszolta halkan anyukája.

Anya! Már korán reggel takarítasz? De hát a porszívó hangos, és felébreszti apát! - suttogta Totó.

Totó anyukája csak mosolygott. - Nem itt a szobában takarítok, rendet rakok, itt bent, a fejemben.

Totó ettől aztán még inkább összezavarodott.

De miért kell ott is rendet rakni. Nem elég a nappaliban összepakolni a játékokat? - érdeklődött bosszankodva Totó.

Totó anyukája most már kuncogott.

Igazad van, a nappaliban mindig rendet rakunk. De képzeld, jó, ha ugyanezt tesszük a kobakunkban is.

De hát csak itt üldögélsz, akkor hogyan raksz rendet?

Lehet, hogy úgy tűnik, nem csinálok semmit, de hidd el, éppen szorgalmasan pakolok.

De hogy csinálod? Én is kipróbálhatom? - kérdezte egyre inkább érdeklődve Totó.

Persze, gyere csüccs ide mellém! Csukd be a szemed és csak figyelj.

Totó odaült anyukája mellé, becsukta mindkét szemét és várt. Várt, várt, csak nem tudta mire. És ez a várakozás nagyon hosszúnak érzdődött. Először az egyik szemével kukucskált, majd a másikkal leste, hogy hátha történik valami. Még egy perce sem várt, de Totónak máris kezdett unalmas lenni az üldögélés, várakozás. Érezte, hogy elkezd viszketni a nózija, aztán furcsa zsibbadás jelent meg a bal kislábujjában, és valahogy nem tudott úgy ülni, hogy kényelmes legyen. Egyszer csak megszólalt:

Anya! Mit kell most csinálni? Hol kell rendet rakni? Ez így nagyon uncsi!

Gyere, csukd be a szemed. Képzelj el egy nagy szobát, ami telis-tele van mindenféle játékkal, de sajnos a játékok nagy része össze-vissza hever a földön.

Megvan, nem kell sokat keresgélnem, mert amikor átjönnek hozzánk az uncsitesók, utána mindig így néz ki a nappalink.

Na látod, akkor megvan a fejedben a szoba képe?

Igen!

Totó anyukája folytatta:

Ebben az elképzelt szobában kell rendet raknunk, ez a kobakunk. Úgy kezdjük, hogy jó alaposan körbenézünk, megfigyeljük, milyen játékok vannak ebben a szobában. Persze a kobakukban nem játékok vannak, hanem gondolatok. De így talán könnyebb elképzelni.

Hm, Anya, az én szobám nagyon kupis! - mondta lekonyulva Totó.

Ne aggódj, mindenkié az! Megkeressük például… mit is keressünk meg először…

Én tudom, a legókat.

Ok, akkor először megkeressük a legódarabokat, aztán a könyveket, a ceruzákat és így tovább. És ezzel már el is indult a rendrakás.

Totó komoly arccal figyelt, anyukája pedig így folytatta:

Most hogy ezeket a játékokat megkerestük, megpróbáljuk feltenni őket a megfelelő polcra, mert ezekre most nincsen szükségünk. A gondolatokkal is így kell. Megnézzük őket, és helyet keresünk nekik. Sok gondolat el is tűnhet, amikor elkezdjük ezt a rendrakást, és így sokkal több hely marad a fejünkben a többi gondolatnak. Olyanoknak például, amikre nagy szükségünk van, vagy amik nagyon fontosak. És ha több helyük van a fontos gondolatoknak, akkor sokkal jobban látszanak is majd, és talán jobban meg is értjük őket. Emlékszel, amikor a múlt héten átválogattuk a játékosládát?

Igen.

Előkerült egy csomó minden, amivel már régen nem játszottál. A gondolatainkkal is így van.

Kis idő múlva Totó megszólalt:

Na jó, azt hiszem, elpakoltam minden játékot a fejemben.

Szuper, akkor jöhet a második lépés, a porszívózás. Mert ugye pakolás után, fel szoktunk porszívózni.

De úgy csináljuk, hogy ne ébresszük fel apát, jó? - tette hozzá suttogva Totó.

Jó, rendben. A porszívózást a légzésünkkel csináljuk. Veszünk három nagy levegőt. Készen állsz?

Igen. - jelzett Totó.

Belégzés - kilégzés, belégzés - kilégzés. Mit szólsz, ha az utolsó belégzés még nagyobb lesz, hogy az utolsó porcicákat is eltűntessük.

Totó csak bólinott.

Belégzés és egy jó hosszú kilégzés. Na, milyen lett a szobád?

Az én szobám csillog-villog - vágta rá gyorsan Totó. - De Anya, ezt a rendrakást is mindennap meg kell csinálni?

Hm, én szeretek minél többször rendet rakni a kobakomban, de van, hogy elfelejtem, vagy nincs kedvem. Előfordul az is, hogy csak egy gyors porszívózásra van időm elalvás előtt, tudod, a 3 mély légzésre.

Huh, akkor jó, mert azért elég nehéz ez a rendrakás is. Nem biztos, hogy akarom mindennap csinálni. - vallotta be töredelemesen Totó.

Az nem baj. Én azt vettem észre, hogy minél többször csinálom ezt a rendrakást, annál könnyebben megy.

Na most, hogy csillog-villog a kobakom belülről, mehetünk játszani?

Mehetünk! - Hallatszott egy mély hang hátulról - de csak egy nagy családi csikiparti után.