Misó és az ugrálókötél 2. rész

Ebben az epizódban elhoztam nektek Misó történetének második részét. Ha emlékeztek rá, az erdei állatok Nyunyó nyuszi szülinapjára készülnek és készítettek neki egy ugrálókötelet. Misó, aki a meglepetéshez az ötletet adta, hazavitte az ajándékot, hogy ő vigyázzon rá az ünnepségig, de közben neki is nagyon megtetszett az ugrálókötél, és azon kezdett el tanakodni, hogyan is tudná megtartani magának. Ha még nem hallottátok a mese első részét, javaslom, hogy keressétek meg az előző epizódot, és utána hallgassátok meg a folytatást.

A mese végén kiderül, hogy az érzéseink néha különböző irányba húznak minket és jó ha van valaki, akivel ezeket megoszthatjuk.

A mese

Ha azt mondanám, hogy az ugrálókötél véletlenül elszakadt, senki sem tudná meg, és adhatnánk valamilyen másik ajándékot Nyunyónak. - elmélkedett magában a kismackó. - Vagy hogy az erdei banditák megtámadtak, miközben Fenyő anyóhoz mentem, és elrabolták tőlem az ugrálókötelet… igen, ez lesz az, és elmesélem, hogy hatalmas és félelmetes fejük volt világító szemekkel… A banditák miatt senki sem haragudna rám…

Ezzel az elhatározással indult útnak Fenyő anyóhoz, az ugrálókötelet az asztalon hagyta. Útközben továbbfűzte a banditás történetet, hogy még félelmetesebbnek tűnjenek a bűnözők. Misó ért először Fenyő anyóhoz.

Szia Misó! Hallottam, te hozod Nyunyó ajándékát, mert a te ötleted alapján készült. - köszöntötte Fenyő anyó a kismackót.

Szia Fenyő anyó! Igen, de képzeld el… szóval az úgy volt… hogy jöttek, kardokkal harcoltak és világítottak a szemeik… - hadarta Misó a történetet. - és végül az erdei banditák elvették tőlem az ugrálókötelet…

Fenyő anyó türelmesen végighallgatta Misót, majd megkérdezte:

És milyen színnel világított a szemük azoknak az erdei banditáknak?

Hát, kék, vagy nem… nem is, inkább sárga… vagy azt hiszem piros… nem, mégis sárga! - hablatyolt Misó.

Hm, értem. Nagyon kár, pedig azt hallottam, hogy igazán jól sikerült kis ugrálókötél volt, és Nyunyó biztosan nagyon örült volna neki.

Fenyő anyó várt, látta, hogy a kismackó kobakjában csak úgy forognak a fogaskerekek. Misó hirtelen nagyon nehéznek érezte a testét, mintha egy mázsás súly húzná lefelé. Elképesztően nehéz volt magában tartania, mi is az igazság. És amint elképzelte, hogy nyuszi barátja szülinapi ajándék nélkül távozik a buliból, még szomorúbb lett. Fenyő anyó kis idő múlva így szólt:

Misó, nem próbálnád meg megnézni, hogy a banditák itt vannak-e még a környéken, és hátha visszaadnák az ugrálókötelet neked? Biztosan meggondolják magukat, ha megtudják, hogy örömet akartál szerezni vele egy kis barátodnak.

A kismackó szemei felcsillantak Fenyő anyó ötlete hallatán, és érezte, hogy teste ismét megtelik energiával, a lábai készen álltak a szaladásra.

Nagyon jó ötlet Fenyő anyó, megnézem őket, mondd meg a többieknek, hogy váááááárjanak meeeeeg! - kiabálta már futva.

Misó még sosem szaladt ilyen gyorsan, olyan volt, mintha nemcsak a lábai, hanem a szívében repkedő pillangók is repítenék előre. Gyorsan visszaért a házához, felmarkolta az asztaláról az ugrálókötelet, és rohant vissza Fenyő anyóhoz.

A kis erdei barátok már ott gyülekeztek Fenyő anyó előtt, Nyunyó nyuszi is megérkezett. Amint Fenyő anyó meglátta, hogy Misó lihegve befutott az ajándékkal, cinkos mosollyal kacsintott neki egyet. Fenyő anyó jelt adott, és a kis erdei barátok rögtön rázendítettek a szülinapi köszöntő énekekre. A Boldog szülinapot-tól volt hangos az egész erdő. Az énekek után következett az ajándékátadás, amit Borka bagoly jelentett be a tőle megszokott ünnepélyességgel:

Kedves Nyunyó, kérlek, fogadd tőlünk szeretettel ezt az ugrálókötelet, amit együtt készítettünk. Boldog szülinapot! Misó?

Ezzel Misó előlépett, és átadta az ajándékot nyuszi barátjának. Nyunyó nagyon örült a meglepetésnek, és szó szerint ugrált örömében. Megköszönte az ajándékot mindenkinek. Először ő játszott az ugrálókötéllel, majd körbeadta a barátainak, hogy ők is kipróbálhassák. Misó elnézte a boldogan játszó barátokat, és egyszerre érezte ismét a kis pillangókat a pocakjában és a szomorúság sűrű gombolyagát a szívében. Sóhajtott egyet, azt hitte, senki sem hallja. Egyszer csak egy kis cirógatást érzett a kobakján. Felnézett, és Fenyő anyó egyik ágacskája volt az. Átölelte a kismackót, és azt mondta:

Tudod, Misó, sokan azt mondják, hogy adni a legjobb dolog, de szerintem elfelejtik, hogy néha nagyon nehéz is tud lenni… főleg, ha útközben banditákkal kell megküzdenünk…

Mosolyogva összenéztek, és egy újabb nagy ölelés után Misó szaladt, hogy beálljon ő is ugrálókötelezni a szülinapozós csapattal.