a postás bácsi kalandjai 2. rész

Ebben az epizódban elhoztam nektek Totó és postás bácsi kalandjainak második részét. Ha emlékeztek rá, akkor az első részben Totó izgatottan várta, hogy megérkezzen a postás bácsi az új dinoszauruszos könyvével. De Totó nem nagyon szeretett várakozni, és a türelme is teljesen elfogyott. Anyukája segíteni szeretett volna neki, ezért elkezdett mesélni neki a postás bácsiról, aki rengeteg kalandba keveredik mindig, hogy aztán végül odaérjen a várva várt csomagokkal a gyerekekhez. A postás bácsi az első részben gyalogolt, biciklizett, aztán egy halász csónakjával evezte át az Óperenciás tengert, mire az óriások városába ért, ahol egy éjszakára megpihent.

Ha még nem hallgattátok meg az első részt, javaslom, hogy azzal kezdjetek!

A mese

A postás bácsi másnap reggel felébredt és azonnal elment a városi autókölcsönzőbe, de képzeld, az autók, amiket ott lehetett kölcsönözni, mind túlságosan nagyok voltak, nem érte el a kormányt akkor sem, ha minden erejével nyújtózkodik. A postás bácsi elszomorodott, és elpanaszolta az óriásoknak, hogy mi járatban van, hova kell mennie. Az óriások megsajnálták a postás bácsit, és hosszú keresgélés után, valahol hátul találtak neki régi játékmotort, ami kicsit poros és rozsdás volt ugyan, de méretben pont passzolt a postás bácsihoz. Fel is pattant rá gyorsan, fejére bukósisakot nyomott, és boldogan indult útnak az ütött kopott játékmotorral.

Jaj de jó, akkor most már egyből idejön, ugye? - szakította félbe Totó a mesét ismét.

Anyukája tovább folytatta a mesélést…

Majdnem. Már a postás bácsi is azt hitte, egyenes lesz az útja hozzánk, de képzelt, az ütött kopott játékmotor elkezdett furcsa hangokat adni, pöfékelt, füstölt, és egyszer csak teljesen megállt.

Neeee! Szegény postás bácsi!

Bizony! Mit tehetett szegényke? Sétált tovább az út mellett. Már második napja úton volt, és ennyi sok kaland után kezdett igazán elszomorodni. Jó ideje gyalogolt, fáradtak voltak a lábai, és azt sem tudta, merre jár éppen. Egyszer csak megpillantott egy buszmegállót. Hurrá! Megmenekültem, gondolta magában a postás bácsi. És képzeld, olyan szerencséje volt, hogy a busz, aminek a megállójára rátalált, pont a mi városunkba tartott.

Komolyan? Végreeee!

A postás bácsi türelmesen megvárta a megállóban a következő buszt. Képzeld, ez a busz, viszont nem akármilyen busz volt, tíz emelet magasan lehetett benne utazni. Annyira megörült a busznak, hogy csak később vette észre, milyen magasra kellett felmásznia. Sajnos a busz 10. emeletén már minden hely foglalt volt, de a 8. emeleten pont akadt egy kényelmes hely, és onnan is láthatta a csodás tájakat, amik mellett elhaladtak. Megkerülték az Üveghegyeket, a Végtelen Vidéket és a Szivárványerdőn is keresztül mentek. A busz szerencsére a Vallavillai kereszteződés után már egyenesen a mi városunkba hozta a postás bácsit, és talán éppen a buszmegállótól sétál a házunk felé…

Ekkor Totóék házában megszólalt a csengő. Totó és anyukája odasiettek az ajtóhoz, és nagy meglepetésükre a postás állt az ajtóban, és egy kis barna dobozt nyújtott feléjük.

Jó napot! Én Totót keresem, csomagot hoztam neki.

Én vagyok az - lépett elő izgatottan Totó.

Akkor ez a csomag a tiéd, remélem, valami klassz játék van benne.

Egy könyvet rendeltünk, a legújabb részt a Dinós kalandok sorozatból. - válaszolta büszkén Totó.

Totó és anyukája aztán elköszöntek a postás bácsitól, és már éppen csukták be az ajtót, amikor Totónak valami eszébe jutott és a távolodó postás bácsi után rohant.

Postás bácsi, postás bácsi, várj meg! - kiabálta lihegve Totó. - Nagyon köszönöm, hogy átkeltél az Óperenciás tengeren, az óriások városán és hogy a 10 emeletes busszal elhoztad nekem az új könyvemet!

A postás bácsi csak mosolygott, ingetetett, majd lassan eltűnt a távolban. Lehet, hogy új kalandok várják és az is lehet, hogy éppen a te csomagodért siet.