Zörrent a fém postaláda ajtaja és csapódott az ajtó.

- Még mindig semmi! - mondta magának Totó csalódottan.

Ez már a negyedik köre volt aznap délelőtt a postaládához.

- Anya, mennyi az idő? - kérdezte.

- Pontosan  5 perc telt el azóta, hogy legutóbb kérdezted, még mindig csak 11 óra körül van. - választolta Totó anyukája kissé fáradt hangon.

- Mit mondtál, mikor szokott jönni a postás bácsi? - érdeklődött Totó.

- Kettő körül, de néha még később, attól függ, milyen a forgalom, és mennyi levelet, csomagot kell kivinnie. Jönni fog, ne aggódj!

- De én már nagyon várom az új könyvemet! Már annyit vártam rá, és nem tudok tovább. - válaszolta egyre elkeseredettebb hangon Totó.

- Tudom kincsem! A várakozás nagyon nehéz dolog, de légy türelmes! Gyere keressünk valamit, amivel kicsit eltereljük a figyelmünket. - ajánlotta anyukája.

- Nem, én most akarom a könyvem, utálok türelmes lenni, és… - Totó egyszer csak sírva fakadt.

Anyukája megsimogatta a fejét, majd ölbe vette a kipirosodott szemű kisfiút.

- Tudod, a postás bácsinak egy óriási utat kell megtenni addig, amíg ideér a könyveddel.  Mit szólsz hozzá, ha elmesélem neked, hogy milyen kalandokban keveredik útközben?

- Az jó lenne - válaszolta lassan és hüppögve Totó.

Kényelmesen elhelyezkedtek, és Totó anyukája így szólt:

- Te tudtad, hogy a postás bácsi egy messzi-messzi szigeten lakik, az Óperenciás tenger túlsó felén?

- Nem, tényleg? - kérdezett vissza kikerekedő szemmel Totó.

- Igen, oda érkezett hozzá egy üzenet arról, hogy te a legújabb dinoszauros mesekönyvet szeretnéd. Amint meghallotta a feladatot, azonnal felpattant a székéből, és már indult is a raktárba a csomagért, beletette a hátizsákjába, majd elindult. Igen ám, de először gyalog próbálkozott.

- Gyalog? De hát akkor nem csoda, hogy még mindig nem ért ide! - fakadt ki Totó.

- Ő is hamar rájött, hogy sétálva bizony nagyon hosszú ideig fog tartani az út, így az első faluban kölcsönkért egy biciklit. Ezzel már kicsit gyorsabban haladt. Hegyeken, völgyeken, erdőkön keresztül kerekeyett és kanyargósabbnál kanyargósabb utakkal találkozott. Nemsokára azonban elfogyott az út. Nem tudott tovább menni, mert elérte az Óperenciás tengert. Nézett jobbra, nézett balra, de semmit sem látott, csak vizet. Gondolkodott, vakargatta a fejét, mitévő legyen. A térképe a víz irányába mutatott. Egyszer csak a távolban meglátott valamit, egy halász volt az a csónakjával, messze-messze a parton. Odament hozzá, és megkérdezte, merre megy. Kiderült, hogy egy irányba tartanak, ezért megkérte, hogy hadd üljön be ő is a csónakba. A halász szívesen segített a postás bácsinak, és gyorsan meg is egyeztek, hogy felváltva eveznek majd. Egy egész délután át tartott, míg átkeltek az Óperenciás tengeren.

- És utána már ide is érkeztek? - kérdezte Totó izgatottan.

- Nem,  sajnos nem. Az óriások városában kötöttek ki, ahonnan még mindig tovább kellett utaznia, hogy ideérjen hozzánk. De mivel időközben beesteledett, a postás bácsi úgy döntött, megszáll éjszakára valahol, és a következő nap újult erővel folytatja az utat.

- A postás bácsi másnap reggel felébredt és azonnal elment a városi autókölcsönzőbe, de képzeld, az autók, amiket ott lehetett kölcsönözni, mind túlságosan nagyok voltak, nem érte  el a kormányt akkor sem, ha minden erejével nyújtózkodik. A postás bácsi elszomorodott, és elpanaszolta az óriásoknak, hogy mi járatban van, hova kell mennie. Az óriások megsajnálták a postás bácsit, és hosszú keresgélés után, valahol hátul találtak neki régi játékmotort, ami kicsit poros és rozsdás volt ugyan, de méretben pont passzolt a postás bácsihoz. Fel is pattant rá gyorsan, fejére bukósisakot nyomott, és boldogan indult útnak az ütött kopott játékmotorral.

- Jaj de jó, akkor most már egyből idejön, ugye? - szakította félbe Totó a mesét ismét.

Anyukája tovább folytatta a mesélést…

Majdnem. Már a postás bácsi is azt hitte, egyenes lesz az útja hozzánk, de képzelt, az ütött kopott játékmotor elkezdett furcsa hangokat adni, pöfékelt, füstölt, és egyszer csak teljesen megállt.

- Neeee! Szegény postás bácsi!

- Bizony! Mit tehetett szegényke? Sétált tovább az út mellett. Már második napja úton volt, és ennyi sok kaland után kezdett igazán elszomorodni. Jó ideje gyalogolt, fáradtak voltak a lábai, és azt sem tudta, merre jár éppen. Egyszer csak megpillantott egy buszmegállót. Hurrá! Megmenekültem, gondolta magában a postás bácsi. És képzeld, olyan szerencséje volt, hogy a busz, aminek a megállójára rátalált, pont a mi városunkba tartott.

- Komolyan? Végreeee!

- A postás bácsi türelmesen megvárta a megállóban a következő buszt. Képzeld, ez a busz, viszont nem akármilyen busz volt, tíz emelet magasan lehetett benne utazni. Annyira megörült a busznak, hogy csak később vette észre, milyen magasra kellett felmásznia. Sajnos a busz 10. emeletén már minden hely foglalt volt, de a 8. emeleten pont akadt egy kényelmes hely, és onnan is láthatta a csodás tájakat, amik mellett elhaladtak. Megkerülték az Üveghegyeket, a Végtelen Vidéket és a Szivárványerdőn is keresztül mentek. A busz szerencsére a Vallavillai kereszteződés után már egyenesen a mi városunkba hozta a postás bácsit, és talán éppen a buszmegállótól sétál a házunk felé…

Ekkor Totóék házában megszólalt a csengő. Totó és anyukája odasiettek az ajtóhoz, és nagy meglepetésükre a postás állt az ajtóban, és egy kis barna dobozt nyújtott feléjük.

- Jó napot! Én Totót keresem, csomagot hoztam neki.

- Én vagyok az - lépett elő izgatottan Totó.

- Akkor ez a csomag a tiéd, remélem, valami klassz játék van benne.

- Egy könyvet rendeltünk, a legújabb részt a Dinós kalandok sorozatból. - válaszolta büszkén Totó.

Totó és anyukája aztán elköszöntek a postás bácsitól, és már éppen csukták be az ajtót, amikor Totónak valami eszébe jutott és a távolodó postás bácsi után rohant.

- Postás bácsi, postás bácsi, várj meg! - kiabálta lihegve Totó. - Nagyon köszönöm, hogy átkeltél az Óperenciás tengeren, az óriások városán és hogy a 10 emeletes busszal elhoztad nekem az új könyvemet!

A postás bácsi csak mosolygott, ingetetett, majd lassan eltűnt a távolban. Lehet, hogy új kalandok várják és az is lehet, hogy éppen a te csomagodért siet.